Rövid hír a napokban: Kivezetik a fizikai aranykontraktust a BÉT-ről.


Ma, az aranypiaci hossz kellős közepén, amikor -kis túlzással- minden második hír az arany árfolyamának további lehetséges növekedéséről szól, felmerül a kérdés, hogy miért nem volt kereskedés a Budapesti Értéktőzsdén a fizikai arany kontraktusban?

Egy pár gondolat az okokról:


-a fizikai aranykontraktust a BÉT  Áruszekciójába vezették be, ahol viszont a bankok jellemzően nem rendelkeznek kereskedési jogosultsággal. Mivel a potenciális aranyvásárló ügyfelek 70-80%-a banki ügyfél, így ez a réteg eleve ki volt zárva a kereskedésből. Megítélésem szerint itt már el is dőlt a dolog.


Mégis érdemes tovább gondolkodnunk:


-túl bonyolult, túl sok szereplős volt a rendszer: Kövessük csak végig az arany útját! Ha a rudak nem egyenesen a minősítési joggal is rendelkező Svájci gyártótól jönnek, akkor a forgalomba hozatalhoz be kell vizsgáltatni a rudakat. Tehát az aranytömböket el kellett szállítani a Nehiti-be ahol kiállították a certifikációt. A Nehiti vizsgálat után újabb szállítás következett a Hungária Közraktárba, ahol a közraktárjegy kiállítása megtörtént. A kiállított közraktárjegyet és a certifikátot el kellett küldeni a Kelerbe. A tehermentes közraktárjeggyel lehetett teljesíteni a fizikai leszállítást. A sok szállítás miatt túl drágáva vált a kereskedés: a Tőzsde és az Elszámolóház díja, sőt még az esetleges Nehiti bevizsgálás költsége is eltörpült a különböző helyszínek közötti igen magas szállítási költséghez képest. Az aranyrudakat csak értékszállításra berendezkedett szállító céggel lehet szállítani, amelynek költsége, még Budapesten belül is tetemes.


-nem csak "Good Delivery Bar" minőséggel lehetett leszállítani a futures kontraktust. A Vevő, amikor belement egy fizikai arany vételi pozícióba, még nem lehetett benne biztos, hogy milyen minőségű rudat fognak neki leszállítani. Márpedig egy olyan rúd, amelynek előállítója a londoni Good Delivery listán rajta van, többet ér, mint egy olyan rúd, amelynek az előállítója nincs rajta az említett listán. A kölönbség akár több százalékos nagyságrendű is lehet. Ez is olyan indok ami akár egymagában felelős lehet az „érdeklődés“ teljes hiányáért (legalábbis a profi kereskedők részéről).


-túl szélesek voltak az árak a piacon. A vételi-eladási oldal 7-8 %-széles is lehetett. Ennek egyik oka a már tárgyalt extra szállítási költségekből ered, a másik oka viszont az árjegyző költségeivel magyarázható. Mivel az árjegyző fizikai rúdra jegyez árat és nem „papír“ aranyra, ezért az árjegyzőnek minden egyes árába bele kellett számolnia a fizikai leszállítást és a készpénzes finanszírozást is (az aranypiacon csak kifizetett árut lehet elhozni a rúdgyártótól). Szóval minden egyes bejegyzett ár egy-egy lobonyolítandó kereskedelmi ügyletet is feltételezett egyúttal. Az árjegyző csak akkor tudta volna szűkíteni a marzsát, ha lett volna rá esélye, hogy még a határidős pozíció kifutása előtt vissza tudja zárni a pozícióját.  Ezért ez a tőzsdei kontraktus a fizikai aranykereskedelem alternatíváját kínálta volna mindössze, ami önmagában kevésnek bizonyult. Miért? Jelenleg 4-5 komoly aranyrúd forgalmazó cég van a magyar aranypiacon. Ezek azok, akik készlettel is rendelkeznek és azonnal lehet tőlük vásárolni. Ezen cégek mindegyike szűkebb árréssel képes kiszolgálni ügyfeleit az OTC (pultos) piacon, mint tehette volna a tőzsdei árjegyzéssel.

Brókerek a BÁT-on. Archív 1998-ból.

A budapesti tőzsde archívumából: Brókerek a BÁT-on 1998-ban.


Ezek után lett volna egyáltalán értelme egy tőzsdei leszállítású fizikai aranykontraktusnak?

Szerintem igen, le is írom, hogy én hogyan képzeltem volna el:


-eurós vagy forintos kontraktust kellett volna bevezetni (a régiónkban jellemző ugyanis az eurós elszámolás, ezért sokkal olcsóbb euróban árat jegyezni mivel nincs konverziós költség)
-a CME-Nymex 100 unciás arany határidős termékének mintájára ki kellett volna dolgozni a határidős kontraktus fizikai aranyrúdra cserélhetőségének technikáját. Ezt EFP-nek (Exchange of Futures for Physicals) nevezik és többféle árupiaci termék esetében használják.
http://www.nymex.com/GC_spec.aspx
Ez röviden megfogalmazva azt jelenti, hogy a futures kontraktussal a kereskedés úgy történik, mintha az egy sima „papír arany“ kontraktus volna. Ebben az esetben az árrések igen szűkek lehettek volna. A meglévő on-line bróker platformok közűl egy-kettőt be lehetett volna csatornázni a Bét rendszerébe, és így az árrés folyamatosan 0,6 %-on belül maradhatott volna. Ez már a spekulánsok számára is kedvező árszélességet jelent. A határidő kifutásához közeledve a Megbízó eldönthette volna, hogy „kikéri“-e fizikailag is a vételi pozícióinak megfelelő aranyrudakat vagy pedig hagyja a pozíciót kifutni a készpénzes elszámolási rendszerben. A fizikai lehívásra bejelentett kontraktusoknak is a kifutási készpénzes elszámolóáron kellett volna leszállításra kerülniük plusz hozzászámítva a delivery (fizikai leszállítás) költséget. Budapesti paritással a delivery költségnek 2,5-3%-nak kellett volna lennie a kilós aranyrúd esetében. Ez a metódus már többletet jelentett volna a sima kereskedelmi áruügyletekhez képest, hiszen a futures futamideje alatt igen jól lehetett volna spekulálni egy szűk árrésű aranypiacon, ugyanakkor a fizikai kikérhetőség opciója, mint többlet végig ott lebeghetett volna a befektetők szeme előtt.
-Mindehhez az arany bevizsgálás, tárolás, pénzügyi elszámolás folyamatait egy kézben kellett volna egyesíteni. Ez nyilván csak az Elszámolóház, a Keler Rt. lehetett volna.
Az érintett szereplőkkel végigtárgyalva a dolgot sajnos arra jutottunk, hogy jelenleg nem állnak fenn a feltételei egy fent leírt hatékony fizikai arany kontraktus megteremtésének. Úgyhogy az aranyrúdra vágyó ügyfeleket továbbra is pulton keresztül szolgáljuk ki egyre versenyképesebb áron.
Talán majd később, a honi fizikai aranypiac egy fejlettebb állapotában ismét napirendre tűzhető egy referencia pontként szolgáló központi piac felépítése. Igen hasznos volna!


www.conclude.hu

 


 

Nyílt kikiáltás az olajtőzsdén